"Volt ?aranycsapatunk. Volt aranycipősünk. Voltak jobb korszakaink. Talán most megint egy felívelő időszakot élünk. Azonban sajnos voltak olyan évek, sőt, évtizedek is, amikor szűkében voltunk a focisikereknek. Azt ugyanakkor be kell látnunk, akár szeretjük a sportot, akár nem rajongunk érte, akár bosszantanak a stadionépítések, akár könnycseppeket hullatunk a „Nélküled”-re; a labdarúgásnak mindenképpen van egy különleges összetartó és nemzetformáló ereje.
"Volt ?aranycsapatunk. Volt aranycipősünk. Voltak jobb korszakaink. Talán most megint egy felívelő időszakot élünk. Azonban sajnos voltak olyan évek, sőt, évtizedek is, amikor szűkében voltunk a focisikereknek. Azt ugyanakkor be kell látnunk, akár szeretjük a sportot, akár nem rajongunk érte, akár bosszantanak a stadionépítések, akár könnycseppeket hullatunk a „Nélküled”-re; a labdarúgásnak mindenképpen van egy különleges összetartó és nemzetformáló ereje.
Ez a kisregény egy fiktív magyar válogatott játékosainak az életébe nyújt némi bepillantást, méghozzá a csapat egy olyan korszakából, amikor egy hosszú kudarcsorozatnak az elszomorító mélyrepülését élik át.
Joggal merül fel a kérdés; vajon tényleg mellőzhetőek ezek a régi, bevált, de mostanság nem éppen jól teljesítő sztárjaink?
A könyvben szereplő nemzeti válogatottak természetesen nem a közismert focistáink, hanem valaki mások: regényhősök, drámaszereplők, verses költemények nagy alakjai, a jól ismert, sokak által nem kedvelt, kényszerből vagy még azért sem elolvasott kötelező olvasmányaink főszereplői.
És hogy jön össze e két téma: a foci és a kötelezők? Játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezen kötelezők híres szereplői itt és most közöttünk élnének, mint focisták, akiknek a karaktere, sorsa és vonásai fő vonalakban megegyeznek az alapművek hőseinek élettörténetével. Menesszük hát ezeket a preferált játékosokat, cseréljük-e le az általuk szimbolizált kötelező olvasmányokat? Nos, ezt mindenki döntse el maga.
Vajon "a (Jókai) Mór megtette a kötelességét, a mór mehet?""