?Mint egy szempillantás, úgy telt el az a három nap, amelyet az öreg Barbius savariai ügyeinek elintézésére szánt. Mikor újra felszálltak kocsijukra, s a scarbantiai kapun kirobogtak, még egyszer visszanézett Savaria ragyogó tetoire és büszke falaira, s fájdalmasan gondolt fiára, akivel éppen most akarta közölni végleges elhatározását, hogy idetelepíti Savariába. El is búcsúzhatunk a fiatal Barbiustól, bár o még nem tudja, hogy valamikor milyen fontos szerepe lesz a város életében, és hogy o is Lepidus és annyi más római sorsára jut: o sem látja meg többé Itália kék egét. Viszont Savaria kárpótolja majd mindenért: nemcsak pompás keretet ad ottani életének és munkájának, hanem közéleti megtiszteltetésekkel is elhalmozza. Bizonyos, hogy Tiberius Barbius egyik nagy embere lett a városnak, s ebbol következtethetjük, hogy a borostyánüzletet rendkívül fellendítette. Megmaradt egy oltárko, amelyet o szentelt a felséges Isisnek, nyilván azért, mert valamelyik nagyobb üzlete fényesen sikerült. Ez a ko elmondja, hogy a városi tisztviselok ranglétráján egyre följebb haladt, elobb aedilis volt, majd fopap és a város polgármestere. Íme, ismét egy Barbius, aki a polgári kötelességek teljesítésébol is becsületesen kivette a részét??