Az EGO, ami túlélt engem

2087-et írunk. Három évtized telt el azóta, hogy az emberiség történetében bekövetkezett, amitől addig tartottunk: a modernkori civilizáció – ahogy ismertük – elpusztult. A túlélők számára maradt némi remény: egy létesítmény, melynek falai megvédik őket a természet rombolásától. Ez a hely a Város. A hely, amely nem pusztán megóv, de egyenlőséget is teremt. A hely, ami új alapokra helyezi a világ rendjét, és viszonzásként nem is kér mást: csupán annyit, hogy válj a tulajdonává. Ha ezt megteszed, bebocsátást nyersz a Szimulációba, ami maga a virtuális mennyország. A nevem Cylu SP-3770 polgár. A lányt, aki egykor voltam, örökre a Város falain kívül hagytam. Ezzel együtt a múlt történéseit olyan mélyre temettem magamban, hogy soha többé ne tudjam felidézni. Aztán egy napon megérkezett ő…
Egy rejtélyes férfi, akinek jégkék szemébe nézve lassanként eszembe jut minden. Tudom, ha leereszkedem vele a mélybe, elvesztem az irányítást. EGO elindul a felszín felé, és többé nincs, ami bármiben megakadályozza…