Szathmári Sándor 1935-ben írta meg remekmuvét, a Kazohiniát, amit a nagyközönség mellett még Karinthy és
Babits is elismeréssel fogadott. Azonban kevésbé ismertek azon elbeszélései, melyek bármikor felveszik a versenyt a szerzo korának hasonló stílusú alkotásaival.
A kötet nyitó és címadó novellája, a Gépvilág elso olvasatra Wells parafrázis, amely 1938-ból idogépével a távoli jövobe, a ?gépkorszakba? utazik. Visszafelé megáll 1964-ben, s a szerzonek átadja azt a korongot, amire annak a különös futurisztikus idonek a históriáját rögzítette. A hosszú elbeszélés során kiderül, miként irtották ki a gondolkodó gépek elobb alkotóikat, majd minden szerves életet a Földrol. A száraz stílusú, ám bölcseleti mélységu írásból kiderül: az emberiség saját szuklátóköruségének, kapzsiságának áldozata lesz.
A kötetben szereplo fantasztikus tárgyú elbeszélések mindegyike a magyar irodalom értékes és ritka gyöngyszemei.