Elsa és Vincent

Elsa és Vincent minden szerdán összefutnak a pszichiáter várójában.
Elsa sebzett és mogorva. Vincent álmodozó és nyughatatlan.
Elsa temetkezési vállalkozó. Vincent író.
Elsa nemrég vesztette el az édesapját. Vincent mélyen eltemeti magában a legnagyobb traumáját.
Elsa késik. Vincent korán érkezik.
Mégis találkoznak.
Virginie Grimaldi finom érzékenységgel ragadja meg azokat a pillanatokat, amelyekben az emlékek lenyomata keveredik egy nagy találkozás ígéretével.
Részlet
Az A36-os úton, Saucats közelében hangjelzés kíséretében kigyulladt egy lámpa a műszerfalon, jelezve, hogy rövidesen kifogy a benzin. Elsa egy podcast hallgatásába merült, ezért nem figyelt fel rá. Csak akkor fogta fel a jelzést, amikor rángatni kezdett a motor. A legközelebbi benzinkút több mint egy kilométerre volt.
Kifulladva érkezett a rendelésre, melegítőben, kócosan, izzadság- és benzinszagúan. Pontosan kivárta a tizenegy órát, nem akarta megzavarni valaki más terápiáját.
- Maga meg mit keres itt? - kérdezte, ahogy belépett a váróba.
- Jó napot, én is nagyon örülök, hogy újra látom - felelte Vincent mosolyogva.
Felemelte a csuklóját, és az órájára mutatott.
- Látja, ma felvettem!
- Rá is kellett volna néznie.
- Még véletlenül sem akarnék ellentmondani, de délre van időpontom, nem én jöttem korán, hanem maga késett el.
- Még véletlenül sem akarnék kellemetlenkedni, de...
- Engedje meg, hogy ebben kételkedjek.
- ...tizenegy óra van, és ezt maga is pontosan tudja - jelentette ki Elsa nyugalmat erőltetve magára, és a férfi orra alá dugta az óráját mint megdönthetetlen bizonyítékot.
- Egyikünk órája rosszul jár, de honnan tudja, hogy az enyém az?
Elsa a táskájába túrt - bosszankodása bizonyára nem kerülte el Vincent figyelmét -, és elővette a telefonját.
- Itt is láthatja, hogy tizenegy óra van. Ezt is tagadja?
- Én... nem is tudom, mit mondjak, régen nem viseltem már az órám, biztosan a téli időszámításon maradt.
- Télen tíz óra lenne - vetette oda Elsa, a győzelmével elégedetten.
- Nem, fordítva - folytatta Vincent, aki derűsen figyelte a makacskodását.
- Ide hallgasson, télen visszaállítjuk az órát. Ez elég egyszerű.- Nos, ha visszaállítjuk, maga is láthatja, hogy dél van.
- Szórakozik velem?
- Egy kicsit.
Elsa érezte, hogy mindjárt szétrobban, de még időben sikerült visszafognia magát. Nem a szavaktól félt, amelyeket erre az ismeretlenre zúdított volna, hanem a könnyeitől. Az égnek emelte a tekintetét, hogy így parancsoljon megálljt a sírásnak, és leült a szürke székre.
- Ráadásul elfoglalta a fotelemet.
- Ó, nem tudtam, hogy a magáé. Minden ülésre magával hozza? Nem túl nehéz?
Elsa ezután egy szót sem szólt hozzá, azután Chaumet doktor behívta. Éppen szó nélkül készült elhagyni a várót, amikor Vincent azt motyogta:
- Isteni benzinillata van. Megmondaná, milyen parfümöt használ?