Egy hatalmas hegyi ember épp most mentett meg egy medvétől.
Felkapott a karjába, és azt mondta, hogy az övé vagyok.
Most pedig a mogorva szomszédom nem hajlandó elmenni a tornácomról.
Városi lány vagyok, aki egy olyan múlt elől bujkál, ami az életembe kerülhet.
Marcus egy gránitfal, aki ura ennek az erdőnek.
Kettétörhetne, mégis úgy visz a karjában, mintha üvegből lennék.
Egy hatalmas hegyi ember épp most mentett meg egy medvétől.
Felkapott a karjába, és azt mondta, hogy az övé vagyok.
Most pedig a mogorva szomszédom nem hajlandó elmenni a tornácomról.
Városi lány vagyok, aki egy olyan múlt elől bujkál, ami az életembe kerülhet.
Marcus egy gránitfal, aki ura ennek az erdőnek.
Kettétörhetne, mégis úgy visz a karjában, mintha üvegből lennék.
Minden reggel ott van odakint, és gyilkos hevességgel hasogatja a fát.
Azt mondja, a fűtésemet javítja meg, de a szürke szeme azt üzeni, hogy engem akar a magáévá tenni.
A múltam szörnyetegei épp most találtak rá az ajtómra.
Marcus kész az egész világot felégetni, hogy biztonságban tudjon.
Túlélhetem-e egy olyan férfi hevét, aki nem hajlandó elengedni?
Ez egy szemérmetlen, perzselően forró hegyi emberes kisregény, amit kevesebb mint két óra alatt fel tudsz falni – tökéletes késő éjjelre, amikor egy szuszra ki akarsz olvasni valamit, és méretkülönbségre, hősies megmentésre és mogorva–napsugaras, első látásra szerelemre vágysz.
Nincs megcsalás, nincs fölösleges dráma, csak egy védelmező, „az enyém” típusú szomszéd, egy eldugott faház és egy első együttlét, amitől egyetlen megmentésből örökkévalóság lesz.