Már az első pillanatban tudtam, hogy Liora más. Figyeltem őt. Először távolról, aztán egyre közelebbről.
Egy szál frangipáni az ajtaja előtt. Egy árnyék a háta mögött. Véletlennek tűnő gesztusok, éppen csak annyi, hogy érezze: nincs egyedül.
Még azt hiszi, menekülhet, elbújhat előlem, hogy van választása. Pedig már túl késő.
Már az első pillanatban tudtam, hogy Liora más. Figyeltem őt. Először távolról, aztán egyre közelebbről.
Egy szál frangipáni az ajtaja előtt. Egy árnyék a háta mögött. Véletlennek tűnő gesztusok, éppen csak annyi, hogy érezze: nincs egyedül.
Még azt hiszi, menekülhet, elbújhat előlem, hogy van választása. Pedig már túl késő.
A kis naiv még nem tudja: ha egyszer kiválasztok valakit, azt nem engedem el. Már az enyém. Mielőtt még kimondta volna a nevemet úgy, ahogyan majd fogja.
A frangipáni illata édes, a virág ártatlannak tűnik. Pont ezért szeretem. A legszebb dolgok mögött rejtőzik a legsötétebb birtoklás.
Nem szerelemre vágyom. Őt akarom. Visszavonhatatlanul.
Jakarta nyirkos sötétjében a frangipáni illata nem a szépséget jelenti, hanem azt, hogy valaki már kiválasztott magának.
Raka Setiawan nem az a férfi, aki elereszti azt, amin egyszer megakad a szeme. Legyen az egy drága Rolex, vagy egy gyönyörű nő.