„A vándor egy hanyag kézmozdulattal lesöpörte csuklyáját, s a hódara fehér darabokban a döngölt padlóra hullott róla.
– Ti aztán szép kis keresztények vagytok itt a birodalom szívében, mit ne mondjak!
– Te végeztél az őrökkel a keresztútnál?
– Én voltam, de maguknak keresték a bajt. Sápot akartak szedni tőlem. Azt mondták, addig nem engednek át, míg nem csengetek nekik három ezüstpénzt. Nektek viszont nem kell félnetek. Veletek nincs elszámolnivalóm. Az uratokhoz jöttem.
– Végezni akarsz vele?
– Teljes szívemből.
– Ki vagy te?
– A fia.”
EZ A KIRÁLYOK, VARÉGOK ÉS TÁLTOSOK KORA, AMIKOR NEMCSAK AZ EMBEREK, DE AZ ISTENEK IS SZEMBEN ÁLLNAK EGYMÁSSAL.
1050 nyarára a pogánylázadás tüze ugyan elhamvadt, a kereszténységet választó országot azonban még nagyobb veszély fenyegeti. Vazul fiai hiába állnak ki a hitükért, királyságukra egy világbirodalom kegyetlen ura vet szemet, aki, hogy célját elérje, bármire hajlandó. Zotmund – a fagyos Észak szülöttje, akit később Búvár Kund néven ismer meg a világ – véres harcmezőkön néz szembe a birodalmi seregek lándzsaerdejével. Hívására vikingek, varégok, pajzs-szüzek és berzerkerek állnak be az árpádsávos lobogók alá. Kiderül, hogy képes-e egyetlen férfi elsüllyeszteni egy egész flottát, ahogy az is, hogy az országba érkező pápa ki tudja-e békíteni a császárt a királlyal. De a történelmet ezúttal sem csak a végeláthatatlan csatáikat vívó férfiak alakítják, a megfelelő emberekre hatva a háborút talán éppen egy itáliai báróné, egy harcos amazon vagy egy pogány aranyasszony döntheti el.
Reggő Dániel regényfolyamának lapjain hercegek és harcosok, nagyurak és ágyasok sorsa fonódik össze és vesz gyökeres fordulatot hol a felsőbb hatalmak akaratából, hol csupán a sors szeszélye szerint.
A balatoni író, a Libri Talent felfedezettje, Reggő Dániel az ősi sagák és régi regék modern kori krónikásaként sző varázslatot a lapok közé. Ha éppen nem a következő történetén gondolkodik, szabadidejében szeret főzni és szörfözni.