Egy apjától kitagadott, tizenhat éves beteg közlegény, ki ? miután a kaszárnyában nehéz munkát végzett, a havas udvart söpörte, a lépcsot súrolta ? este titokban nagy költoket olvas, hogy kiemelkedjék katonaéletének poklából, melybe a nyomor hajtotta, egy a kollégiumból megugrott vándorszínész, ki éhezve-fázva, láztól törve vonszolja magát kis batyujával az országúton, míg nagy rajongó szemében mindamellett már ég a jövo dicsoség sejtelme, egy fiatal házas, a koltói kastély rajongó vendége, ki a hókoszorúzta bérczi tetok alatt, a virágos oskertben, a költészet és a szerelem kettos glóriájától övezve, örök szerelmi himnuszokat ír, egy merész agitátor, ki a nagy forradalom hajnalán egy költeményének szavalatával fenséges kalandra ragadja ingadozó társait, az egész fovárost: meglepo rohammal kivívja a magyar nemzet számára a legfontosabb szabadságot: a sajtóét.
És végül: egy ifjú honvéd, egy nemes szabadságharc katonája és költoje, kit a sasos Küküllo partján a fehéregyházi monasztéria-kert mellett hosszú sörényu lovakon ülo orosz dzsidások körülvesznek és lekaszabolnak.