Jellegzetes arcú, kissé dadogó beszédu konferanszié a függöny elott ? így él emlékezetünkben, a kezdetleges filmkockák jóvoltából Nagy Endre, a magyar ? pontosabban: a pesti ? kabaré atyja. Pedig o nem csupán a színpadon, élo szóval alkotott jelentoset. Író, újságíró, színpadi szerzo, a Nyugatnak kezdettol, 1908-tól munkatársa, Adynak, Biró Lajosnak Nagyvárad óta jó barátja. Elso kabaréját, a Modern Színpadot is épp ebben az évben indítja útjára, és elképeszto sikereket ér el úttöro mufajával, ahol a szellemes, ironikus bevezetot neves írók tréfás jelenetei, versei, kupléi követik. Cseppet sem emlékeztet Bécs, Berlin, sot Párizs lokáljainak repertoárjára.
Errol is meggyozodik az író, mikor 35 évesen, már sikeres, családos emberként nekivág párizsi kalandjának. Majd egy évet tölt a francia fovárosban, lakást bérel, feleségét, gyermekeit maga után utaztatja, csaknem kastélyt vásárol Malmaisonban ? miközben a felszínen csillogó estélyek, szalonok, opera világán túl minden erejével igyekszik beilleszkedni a város valóságos mindennapjaiba. Végül be kell lássa, hogy az ott élok készséges udvariassága, könnyed modora másokkal szemben csak egy bizonyos határig tart. Ott egyszer csak fal emelkedik az ?idegen? elé, amin o, a kívülálló képtelen áthatolni.
Az izgalmas útirajz Párizs 1913 címmel, az élmények leülepedtével, 1935-ben az Újság hasábjain, folytatásokban lát nyomdafestéket.