Palotai Boris született novellaíró. Amihez nyúl, mintha önként öltene novellaformát, a történet mindig zökkenomentesen, természetesen folyik, mindig arányos és kerek, s rendesen jól elokészített, mégis váratlan csattanóba torkollik, a figurák, helyzetek elevenek és hitelesek, és hiánytalanul kitöltik dicséretes ökonómiával kiszabott keretüket. Sehol egy felesleges szó, gesztus, az elbeszélés sietség, megállás és kitéro nélkül fut célba, s az olvasó alig is veszi észre, míg kellemesen sodortatja magát a mese árjával, elszórakozik helyzeteken, dialóguson, szellemes fordulatokon, az íróno fel-felszikrázó, fanyar humorán, hogy a kecsesen könnyed forma hányszor rejt súlyos tartalmat, fejt meg bonyolult igazságokat.
Mert Palotai Boris, sok más erénye mellett, igazmondó és nyílt szemu muvész. Minden érdekli, ami él, mozog, van vagy éppen lenni készül, ezért olyan tág e kötet szemhatára, változóak és változatosak témái, színei és hosei.