Az Öcsémnek szeretettel három kisregényében Horváth Péter kortársai egyik legjobbjaként fogalmazza meg, és rajzolja körül nemzedéke sajátosan lebego, vibráló, apró eseményekben gazdag, mégis tétlen életformáját. Otthonkereso, magányos emberek, gazdátlan gyerekek, kóborló kamaszok, indulataikat nehezen fékezo vagányok ? egy történelmietlen kor árvái ? a szereploi írásainak. S az elotérben egy sovány, szemüveges fiú vagy fiatal férfi keresi helyét és kergeti az élményeket: suta értelmiségi, az ütésre emelt kéz elott meghunyászkodó, a versenytol mindig visszalépo. ?Átlendülni? ? ez az igéje: átlendülni, könnyedén venni az akadályokat ?, de nemcsak a nehézségeken jut így könnyedén túl, hanem az élményeken, érzelmeken, kapcsolatokon is. Feldolgozatlanul hagyja maga mögött tulajdon életét. Talán önvédelembol, talán a neveltetés-nevelodés hibáiból, képtelen a kötodésre, szeretetre.
Lírikus, laza szövésu próza Horváth Péteré, mégis nagy súlyokat hordanak írásai.