Ezek az írások halk szavú, férfiasan szemérmes, de eros és komoly szerelmi vallomások egy város lelkéhez. Egy város, Kolozsvár lelke bontakozik ki belolük, az a különös lélek, mely egy-két évtized alatt magáévá, szellemi szülöttjévé tudja tenni azt is, kinek bölcsoje más tájon ringott. ,
Szereto simogatása alatt megelevenednek az utcák, terek, templomok, a folyó hídjai, a régi házak, kertek, a múlt, amelyre a jelen épült, s a történelem vastag bástyafalainak maradványai, amelyek csendes szívóssággal ékelodnek itt-ott a modern háztömbök közé. (?) Teljes derut talán csak akkor nyer a Város képe, mikor a környezo hegyes-dombos vidék, az erdo szuzi nyugalma ad neki perspektívát. Nincs olyan kedves hely Kolozsvár környékén, mely intim titkait meg ne súgta volna e magányos vándornak. Mi hát a jelentosége ennek a kis könyvnek? Az, hogy élo, zengo emlékkövet, muzsikáló szobrot állít egy városnak. (Reményik Sándor)