Ákombákom betukkel írt, néhány sornyi szöveg lóg bekeretezve szobám falán: ÉN ÉDES NAGYIKÁMNAK VIRÁGOT CSOKORBA AZÉRT A SO JÓJÉ MIT ÉRTEM TET AZÓTA
A helyesírás hagy némi kívánnivalót maga után, de egy ötévestol ugyancsak szép teljesítmény. Sokszor rápillantottam ennek a könyvnek az írása közben, mint ahogy eszembe jutott megannyi, mindkét unokámhoz fuzodo ? csak nekünk sokat mondó és sokat jelento ? pillanat, összekacsintás, séta, játék, esti mese, beszélgetés: a mi, együtt kialakított, közösen megélt életdarabkáink.
Minden nagyszülonek van ezernyi, erot adó pillanata, amely unokájához köti. Beletartoznak ebbe a különleges, egyedi, de a hétköznapi élmények is, melyekbol a kapcsolatukat építgetik. Mire nagyszülok leszünk, túl vagyunk életünk apróbb-nagyobb változásainak sorozatán, amelyek formáltak, csiszoltak, gazdagítottak bennünket. Akik megtapasztalhatták, tudják, az egyik legszebb változás a nagyszülové válás ? minden nehézségével és kihívásával együtt.
Életünknek errol a szakaszáról, az unokavárásra való ráhangolódásról, félelmeinkrol és örömeinkrol szeretnénk átfogó képet mutatni az olvasóknak. A nagymamák és nagypapák ?megszületésétol? kezdve, az unokákkal együtt töltött mindennapokon és a családi szerepek újraértelmezésének nehézségein át, egészen az ?unokázás? gyakorlatáig ? a közös játékoktól az együtt elkészítheto finomságokig ? sok-sok minden helyet kapott e kötetben. Nem titkolt célunk, hogy személyes történetekkel és praktikus tanácsokkal segítsük leendo vagy gyakorló nagymama- és nagypapatársainkat.
Veres Mária