Kötetünk egy művészcsalád három generációjának öt tagját mutatja be, akiknek egymással öszszefonódó alkotótevékenysége közel egy évszázadot fog át az 1870-es évektől az 1960-as évtizedig. Közülük Kallina Mór, Árkay Aladár és Árkay Bertalan építészek voltak, s a másik két családtag is az építészethez kapcsolódó művészeti ágban alkotott: Árkay Sándor műlakatosként, Árkayné Sztehlo Lily pedig u¨vegablak-tervezőként. Történelmi és stíluskorszakokon átívelő, korábban csak vázlatosan ismert munkásságuk elsősorban Budapest építészeti örökségét gazdagította, de műveikkel számos kisebb-nagyobb hazai településen is találkozhatunk. A családtörténet és így könyvünk központi személyisége az 1868-ban született Árkay Aladár, aki húszévesen az apja, Árkay Sándor műhelyében készülő lakatosmunkákhoz rajzolt terveket, egy évtizeddel később pedig apósa, Kallina Mór tervezőtársaként már olyan jelentős historizáló középületeken dolgozott, mint a budai Várban állt Honvéd Főparancsnokság vagy Budai Vigadó. Legkarakteresebb művei az első világháború előtti évekből származó késő szecessziós alkotások: a Városligeti fasori református templom, valamint a Bírák és Ügyészek kis-svábhegyi telepének változatos kiképzésű családi házai. Az 1920-as évek végén Bertalan és menye, Sztehlo Lily közreműködésével ugyanő már a modern katolikus templomépítészet és egyházművészet emblematikus magyarországi műveit alkotta meg: a győr-gyárvárosi és a városmajori plébániatemplomot. Árkay Bertalan nemcsak a húszas–harmincas évek egyik legfoglalkoztatottabb modern családiház-tervezője, de az ötvenes–hatvanas évek kevéssé ismert templomépítészetének is legtermékenyebb mestere volt. Könyvünk tanulmányai tömören, de tudományos igényességgel tekintik át az egyes alkotók életműveit, elemzik legfontosabb alkotásaikat; együttesük különleges metszetet kínál a tárgyalt évszázad hazai építészetének történetéről. A kötet eddig javarészt publikálatlan illusztrációs anyagának többsége az Árkay család gazdag terv- és fényképhagyatékából került ki.