Schein Gábor állt elő azzal az ötlettel – egy pécsi beszélgetés alkalmával, amikor a Kerényi Károly Szakkollégium meghívására járt a városban – hogy fűzzük szorosabbra a kapcsolatot pár hasonlóan gondolkodó doktori iskola között. Azok a magyarországi és határon túli magyar irodalomtörténeti doktori iskolák, amelyek végül Pécsen találkoztak 2014 februárjában, nem képviselnek semmilyen doktrínát. Pécs nem a konszenzus helye. A pécsi egyetem irodalmi képzései nem hoztak létre iskolát; tudományos műhelyeket hoztak létre, amelyekben a viták soha nem közös alapról indultak. Nem azért hívtuk meg négy irodalomtörténeti doktori iskola képviselőit, hogy egyetértésre jussunk. Azért hívtuk meg őket, hogy kitágítsuk az egyet nem értés körét, hogy olyan vita létrejöttét segítsük, ami sokkal inkább a lehetőségek sokszorozásához vezet, mintsem azok kanonizációjához. Hogy célunkat elértük-e, azt korai volna még megítélni. Szándékunk szerint ez az első lépés volt az úton, nem a befejező. Az olvasó olyan kötetet tart a kezében, amely egy találkozásból született, nem pedig kooperációból. Hogy lesz-e olyan hatása, mint amit vártunk tőle, leginkább azon múlik, képes lesz-e kihagyhatatlan ösztönzéssé válni azok munkájában, akik részt vettek benne. Mindenesetre mindazok, akik a konferencián részt vettek, és mindazok, akik e kötetben publikálnak, részeseivé váltak reményeinknek, hogy idővel valóban közös – noha nem feltétlenül azonos alapokon álló – munka jöhet létre.