Utolsó regényében John le Carré figyelme a titkosszolgálat belső működésére irányul: arra a világra, amely hatvan éven át meghatározta írásművészetét.
Julian Lawndsley maga mögött hagyta menő londoni állását egy nyugodtabb élet kedvéért, és egy tengerparti kisvárosba költözött, hogy könyvesboltot nyisson. Egy este, nem sokkal azután, hogy a városba érkezett, különös látogatója akad: Edward, a lengyel emigráns, aki a városszéli birtokon, Ezüstfényben él. Gyanúsan sokat tud Julian családjáról, és mintha túl nagy figyelmet szentelne a férfi szerény vállalkozásának.
Utolsó regényében John le Carré figyelme a titkosszolgálat belső működésére irányul: arra a világra, amely hatvan éven át meghatározta írásművészetét.
Julian Lawndsley maga mögött hagyta menő londoni állását egy nyugodtabb élet kedvéért, és egy tengerparti kisvárosba költözött, hogy könyvesboltot nyisson. Egy este, nem sokkal azután, hogy a városba érkezett, különös látogatója akad: Edward, a lengyel emigráns, aki a városszéli birtokon, Ezüstfényben él. Gyanúsan sokat tud Julian családjáról, és mintha túl nagy figyelmet szentelne a férfi szerény vállalkozásának.
Mindeközben Londonban a titkosszolgálat egyik vezetője levelet kap, amelyben arra figyelmeztetik, hogy valaki a Szolgálat információit szivárogtatja. A nyomok éppen abba az álmos kisvárosba vezetnek, ahol Julian él.
Az Ezüstfény az ártatlanság és a tapasztalás, a közszolgálat és a személyes erkölcsök találkozásának megkapó története. John le Carré, korunk legnagyobb krónikása, arra keresi a választ utánozhatatlan hangon írt regényében, hogy mivel tartozunk azoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk.