Kádár János és a nevével fémjelzett korszak megítélése napjainkig élesen megosztja a magyar közvéleményt. Ennek egyik eredoje az a hatvanas évek elején meghirdetett ?szövetségi politika?, amely egy újfajta kiegyezés reményében együttmuködok, ?társutasok? megnyerésével igyekezett alkut kötni a magyar társadalommal. Az ennek érdekében hozott politikai, gazdasági intézkedések a történeti elemzések révén mára jól ismertek. Kádár hatalomtechnikai törekvéseinek mélyebb rétegei, személyes dimenziói azonban részben még ma is feltáratlanok.
Kik voltak azok, akikkel a pártállami vezetok a megújuló hatalomgyakorlási mód jegyében párbeszédet kezdtek? Milyen korábbi mintákat hasznosított az MSZMP ?szövetségi politikájának? kialakítása során? Milyen út vezetett addig, amíg az 1956-os forradalom leverése után öt évvel elhangozhatott a kádárizmus jelszava, a bibliai mondást kifordító ?aki nincs ellenünk, az velünk van? mottó?
TABAJDI GÁBOR legújabb kötete a ?kádárizmus? hatalomtechnikai módszereinek kialakulását mutatja be, és azt a hatalom birtokosai, a magyar kommunisták, illetve Kádár János politikája felol értelmezi. Átfogó elemzéséhez a rövid és hosszú távú, kül-, illetve belpolitikai folyamatok bemutatása mellett eddig nem publikált titkosszolgálati dokumentumokat is felhasznál.