"Jártomban-keltembem sok mesét hallottam" mondja el magáról a gyermekeknek az ifjúság körében is népszer? írón? -, volt olyan köztük, amit szinte készen találtam. Kaliforniában, a k?vé vált erd?ben, a szoborrá vált fák kísért? csendjében, a fák történetét hallani véltem, Dél-Amerikában az óceán partján a delfineket figyeltem, és közben találtam ki a jó szokásból emberment? delfinek ismeretében a delfinleány történetét. Észak-Amerikában a kisunokám mesélte el nekem a vándorló ház anekdotáját. Kelet-Afrikában volt egy jó barátom, fehér hajú néger, a Velike. Mennyi mesét mondott! ?Mind az én meséim - jelentette ki, aztán hozzátette: -, lehet a tied is.?
Kisgyermek koromban erdélyi hazámban nagyanyám talált ki számomra meséket, egy székely asszony mondott csodás történeteket meg egy román hegyi pásztor. Ezeket a történeteket nekem mesélték.”
Így vált Ignácz Rózsa kötete két csoporttá, a mesék egy részét a világot járva gy?jtötte, másik részét gyermekkorából hozta, valamennyit gyönyör? magyar nyelven, élvezetes stílusban mondja tovább gyermekolvasóinak.