Irgum-Burgum Benedek

Aligha akad írástudó erdélyi ember, aki még a múlt évezredben született, és ne ismerné Veress Zoltán legendás verses meséit, melyeket a legendás Napsugár nevű folyóiratnak írt az 1950-es, '60-as években. Kultikus művek ezek a javából, a számos kiadást – és kalózkiadást – generációk olvasták ronggyá. Nem csoda, hiszen kevés szeretni valóbb meseverselmény született irodalmunkban. Jópofa szereplői, fülbemászóan gyönyörű sorai és mindenekfölött végtelen szellemessége egy életre magával ragadja olvasóját.
Hogy a harmadik évezred magyar gyermekei is csodálhassák Irgum Burgum Benedek, Tóbiás és Kelemen, Veszedelmes Jeromos, Rongy Elek és Pinduri történetét, egybegyűjtöttük mind az öt mesét: ez az egyetlen teljes kiadás. Csillag István pedig vette magának a bátorságot, hogy újraillusztrálja, egy olyan előd után, mint Deák Ferenc. És olyannyira sikerült neki, hogy nemcsak a legteljesebb, hanem a legszebb kiadást is tartja kezében az olvasó.

 

Ott, ahol az égbe nyúló
gránitszikla meredek,
élt egy medve, úgy hívták, hogy
Irgum-Burgum Benedek.
Művelt mackó, tudta róla
rég az egész falu már:
járt neki egy képes újság,
úgy hívták, hogy Napsugár.

Legutóbb is azt olvasta,
hát egyszer csak, gyerekek,
kukra ugrott, mint egy szöcske,
Irgum-Burgum Benedek.
Öblös torkán kiszaladt egy
rettenetes ordítás:
– Megszökött a Napsugárból
Kelemen és Tóbiás!

Mióta a világ világ,
ilyen csuda nem esett:
perdült-fordult, felkapott egy
magyaros kis bekecset,
hóba-fagyba' Baranyai
Baltazárhoz baktatott,
Baltazárék barlangjánál
megverte az ablakot:

– Gyere, komám, segíts nekem,
két kis kakast keresek!
Kinyíltak az ablaktáblák,
zúzmarásak, deresek:
– Megyek-megyek! – bólogatta
Baranyai Baltazár.
Nem telt el egy szempillantás,
reggelijét falta már,
s mire kettő eltelt volna,
háza elé penderült,
irdatlan nagy bocskorában
szárközépig elmerült.

Ketten mentek Bús-Bozontos
Barabáshoz sebesen:
– Gyere gyorsan, lássuk, hol van
Tóbiás és Kelemen!
Kidörmögött ablakából
Bús-Bozontos Barabás:
– Várjatok, mert reggelizem,
van még három harapás.
Báránybőrből tett fejére
kucsmaforma tökfedőt,
bekapta a reggelijét,
s kinn termett a ház előtt:
oszt amerre sűrű volt a
behavazott rengeteg,
ment Barabás, Baltazár meg
Irgum-Burgum Benedek.

Bandukoltak, barangoltak,
összejártak hét határt,
de bizony a három medve
fia kakast sem talált.
Föltűnt egyszer még egy határ,
immáron a nyolcadik:
kerek erdő közepében
a vén erdész ott lakik.
Meglátta a három mackót,
puskát kapott hamarost...
Nosza, mackók, hogyha tudtok,
kotródjatok haza most!

Mentek is, mert jobb a futás,
mint a fűbe harapás,
hason csúszva jutott haza
Bús-Bozontos Barabás.
Ne is mondjam, hogy ért haza
Baranyai Baltazár,
hej, kilógott úgy a nyelve,
hogy a földet nyalta már.
Benedek is hazanyargalt,
mire koromsötét lett,
hazavitt a bundájában
húsz vagy harminc sörétet.
Otthon aztán fogta magát,
ünneplőbe öltözött,
s Tóbiásék helyébe a
Napsugárba költözött.

(Napsugár, 1958. január)

Veress Zoltán (1936, Kolozsvár – 2013, Stockholm) – költő, író. Ónodi Sándor és Csordás Elemér néven is alkotott.