„A világ végén túlnan valahol,
volt egyszer egy királyi palota,
hetvenhét tornya szikrázott a napban,
sarkig tárva hetvenhét kapuja…”
„A világ végén túlnan valahol,
volt egyszer egy királyi palota,
hetvenhét tornya szikrázott a napban,
sarkig tárva hetvenhét kapuja…”
Kormos István sarkig tárja a mesevilág kapuját az olvasó előtt. Verseiből régi kedves ismerősök lépnek elő a hős kiskondástól a csángó Erőntúlvalóig. A magyar népmesekincs legjavából válogatott történetekből megtudjuk, hogyan mentette meg a királyfi a háromágú tölgyfa tündérének életét, miképp nevettette meg az aranyszőrű bárány az egész udvart, és milyen furfanggal segítette trónra a macskakisasszony a király legkisebb fiát. A népi fordulatokban gazdag nyelv otthonosságát varázslatosan egészíti ki a Kormosra oly jellemző vidám verszene. A mesék alakjai ezúttal Nagy Norbert képein elevenednek meg az olvasó számára.