A boszorkányművészettől a káoszmágiáig

A káoszmágia a huszadik századi okkultizmus innovációja, amely számos forrásból merített, többek között olyan okkultistáktól, mint Aleister Crowley és Austin Osman Spare.

A mozgalom az 1970-es évek végén kezdődött, amikor megjelent Peter Carroll: Liber Null és Ray Sherwin: The Book of Results című könyve. Ezek az írások képezték a szerzők második hullámának elméleti és gyakorlati alaptételeit. A boszorkányság a materiális alapok alkalmazásának művészete, amellyel a mágikus transzformációkra szoktak hatni. Azok a materiális alapok, amelyeket a boszorkánymester alkalmaz, nagymértékben annak a boszorkányságnak a típusától és természetétől függ, amelyet a káosz-boszorkány választott, hogy a kívánt hatást elérje.

Történelmileg nézve, a különböző variánsok alkalmazott materiális alapjainak fajtája a törzsi hagyományoktól, a vallástól vagy a kozmológiától, a földrajzi fekvéstől, a kulturális normáktól és értékektől függ és attól, milyen mértékben lehet a mágiát természeti jelenségnek felfogni.

A törzsi hagyományoknak és vallásnak vagy kozmológiának közvetlen hatása volt arra, hogy milyen szellemeket és démonokat használtak arra, hogy a boszorkánymestert segítsék; szellemeket és elődöket ugyanúgy alkalmaztak, mint az ismert démonológiák szellemeit, mint például a káldeusok bonyolult hierarchikus démonológiáját.