Levél Istennek – és az emberiségnek.
Egy harmincnégy éves anya személyes hitvallása a „mesevilág” és a mindennapok határán: imák, látomások és önvizsgálat, amelyekben Krisztus, az Anyaszentegyház és a magyar ősvallás motívumai egyaránt felcsillannak.
A szerző „Aranyatyácskához” beszél, miközben tündéreket, népmeséket és ősi jeleket idéz; Sion hegye, Dobogókő és az „asztrális” küzdelmek mind belső térképpé válnak. Nem teológiai értekezés, hanem bátor számadás: hogyan lehet egyszerre hűnek maradni a hagyományhoz és nyitottnak lenni a kegyelem új formáira; hogyan tanulható meg a megbocsátás – magunknak és másoknak.
Levél Istennek – és az emberiségnek.
Egy harmincnégy éves anya személyes hitvallása a „mesevilág” és a mindennapok határán: imák, látomások és önvizsgálat, amelyekben Krisztus, az Anyaszentegyház és a magyar ősvallás motívumai egyaránt felcsillannak.
A szerző „Aranyatyácskához” beszél, miközben tündéreket, népmeséket és ősi jeleket idéz; Sion hegye, Dobogókő és az „asztrális” küzdelmek mind belső térképpé válnak. Nem teológiai értekezés, hanem bátor számadás: hogyan lehet egyszerre hűnek maradni a hagyományhoz és nyitottnak lenni a kegyelem új formáira; hogyan tanulható meg a megbocsátás – magunknak és másoknak.
A könyv nem ítélkezik, irányt mutat: „ne másban akarj rendet tenni”, hanem a szívben, ahol a pokol és a mennyország egy lépésre kerül egymástól – és ahol az ima még ma is valódi változást kér és hoz.