„E könyv Roger Scruton otthonában, a wiltshire-i Sunday Hill Farmon, 2015 márciusában tett háromnapos látogatásom alkalmával folytatott beszélgetéseinket tartalmazza. A következőkben olvasható átfogó és meglehetősen személyes portré némileg új színben tünteti fel Scruton életét és pályafutását. Bár a beszélgetéseink sora általában követi az időrendet, az életrajzi eseményekről gyakran áttérünk a gondolatokra, majd vissza. Reményeim szerint az olvasó így nemcsak Scruton gondolataiba nyer mélyebb betekintést, hanem az ezek hátterében álló kevéssé szokványos életútjába is. Végezetül e könyvet azzal a mondattal lehetne összegezni, amit Scruton szegezett nekem nem sokkal azután, hogy megérkeztem a Sunday Hill Farmra: »Nos, Mark, tehát eljött hozzám, hogy megmutassa a világnak, hogy végül is én is ember vagyok!« A beszélgetéseink tanúsítják azt a tényt, hogy Roger Scruton valóban ember, és még humoros is. És ezt nem én, hanem ő maga mutatja meg a világnak.” (Részlet a kötet előszavából)
„E könyv Roger Scruton otthonában, a wiltshire-i Sunday Hill Farmon, 2015 márciusában tett háromnapos látogatásom alkalmával folytatott beszélgetéseinket tartalmazza. A következőkben olvasható átfogó és meglehetősen személyes portré némileg új színben tünteti fel Scruton életét és pályafutását. Bár a beszélgetéseink sora általában követi az időrendet, az életrajzi eseményekről gyakran áttérünk a gondolatokra, majd vissza. Reményeim szerint az olvasó így nemcsak Scruton gondolataiba nyer mélyebb betekintést, hanem az ezek hátterében álló kevéssé szokványos életútjába is. Végezetül e könyvet azzal a mondattal lehetne összegezni, amit Scruton szegezett nekem nem sokkal azután, hogy megérkeztem a Sunday Hill Farmra: »Nos, Mark, tehát eljött hozzám, hogy megmutassa a világnak, hogy végül is én is ember vagyok!« A beszélgetéseink tanúsítják azt a tényt, hogy Roger Scruton valóban ember, és még humoros is. És ezt nem én, hanem ő maga mutatja meg a világnak.” (Részlet a kötet előszavából)