?A szakadatlan szellemi munka, a hazafias buzgalom, mely nem engedett pihenést, s a haza sorsa fölötti súlyos aggodalom siettették a krízist az anélkül is megrendített szervezetben, s a megrongált organizmus viszont a legborzasztóbb képzelgések egész seregét támasztotta, melyek a ragyogó szellemet ellepték, ama sáskaseregekhez hasonlóan, melyek percekre a napvilágot is képesek elhomályosítani. Hanem e kölcsönös hatásnak, foleg ha beteges jelenségek során át végre valami heves krízisre vezet, mindig megvan a maga határozott s a körülményekhez képest különbözo kiindulási pontja. Vagy a lélek és kedély bántalmai nyitják meg a szomorú körtáncot, pusztító befolyásukat lassanként kiterjesztve a fizikai emberre is# vagy a beteg test az, amely a lelket és a kedélyt is belevonja szenvedései körébe.?