Vajda Lajos (1908-1941) Vajda Lajos muvészete nem tartozik a legkönnyebben megközelítheto életmuvek közé. Olyan utakon járt, ahova ?nálunk emberfia nemigen teszi a lábát? ? írta róla talán legértobb kritikusa, Kállai Erno a harmincas évek végén. Alig adatott számára egy évtizednél több, hogy létrehozza életmuvét, hisz 1941-ben, mikor meghalt, még nem töltötte be harmincnegyedik évét. Vajda Lajos a szokásos muvészpályán, a muvészeti közéletben elérheto sikereknél, boldogulásnál fontosabbnak tartotta saját elképzelései következetes megvalósítását. Kivételes rajztudása és színérzéke révén akár a muvészeti világ naposabb, elismerést és pénzt hozó oldalán is találhatta volna magát, ám o többre tartotta ennél a maga elé tuzött muvészi problémák megoldását. Már a Képzomuvészeti Foiskola ?rebellis? hallgatójaként kísérletezni kezdett, s a valóság új összefüggéseinek kutatása során terelodött figyelme a fotó és a film felé. Késobb a Korniss Dezsovel közösen kidolgozott ?szentendrei programban? nem kevesebbre vállalkozott, mint egy, a népi tradíciók talaján álló, a Nyugat és a Kelet közt szintézist teremto, egyszerre közép-európai és magyar modern muvészet megteremtésére.