Kondor Béla (1931-1972) Kondor Béla az ötvenes évek elején kezdte meg foiskolai tanulmányait, a magyar muvészeti élet legnehezebb korszakában. A személyi kultusznak ebben az idoszakában a kultúrpolitikai diktatúra uralta az intézményeket, a muvészeknek meghatározta, milyen stílusban dolgozhatnak, sot eloírta, hogy muveik formálásában a szovjet muvészet példája legyen iránymutató, és a szocialista realista kifejezésmódot kell követniük. Sokan elfogadták és magukévá tették ezeket az utasításokat, mert meg akartak felelni a követelményeknek, de akadtak olyanok is, akik mutermük magányába vonultak vissza, s nem adták fel muvészeti elveiket. A foiskolán is az új rend hívei kerültek hatalomra. A legsikeresebben a posztnagybányai Gresham-kör tagjai tudták átmenteni befolyásukat az új helyzetben, mivel az ábrázoló muvészetnek olyan formáját és minoségét képviselték, amely még elfogadható volt a hatalom számára. Tanítványaik közül kiemelkedik Csernus Tibor, aki nagyszabású festoi életmuvet hozott létre. Kondort markáns stílusa, kérlelhetetlen oszintesége miatt elutasították, a muvészettörténet legnagyobb alkotóinak muveit, módszereit, szemléletét tanulmányozó attitudjét nem tudták elfogadni. Ennek ellenére az intézmény vezeto mesterei tehetséges muvésznek tartották, foiskolai vizsgáján részt vettek, bírálatokat, elemzéseket mondtak róla. Vizsgamunkája a korszak jelképévé vált, muvészi értékeit a kor legjelentosebb kritikusa, Németh Lajos méltatta.