Kokas Ignác

(E-könyv)

Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikeru A magyar festészet mesterei címu sorozat azonos címu kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. Kokas Ignác (1926-2009) Különleges esemény színhelye volt 1996. március 3-án a Fejér megyei Vál község. Az utcán ünneplobe öltözött helybéliek és vendégek nyüzsögtek, a járókeloket pálinkával, borral és pogácsával kínálták, az autók nem fértek el az útszélen, de az esemény csak külsoségeiben hasonlított búcsúra vagy esküvore. Kokas Ignác festomuvészt ünnepelte a szülofaluja hetvenedik születésnapján. A templomtorony aljában alkalmi kiállítást rendeztek képeibol és a róla megjelent újságcikkekbol, közéjük váli borokkal teli edényeket állítottak, aztán mire a polgármester az iskola kémiatermében a díszpolgári oklevelet meg a gyurut átadta a mesternek, valóságos lakodalmi hangulat alakult ki az ünneplo közönség körében. Mindenki ott volt, kézszorongatások, emlékek idézése, ismerosök évtized múltán való lapogatása és büszkélkedése az azóta született vagy már éppen felnott gyerekekkel. Ki az a festo, és milyen az a festészet, amelynek ilyen atyafiságos, protokollmentes és oszinte falusi tisztelgés jár korunkban? Kokas Ignác festomuvész az élo magyar piktúra kiemelkedo mestere, a huszadik századi modern muvészet egyik megújítója, igen bonyolultan egyéni képek alkotója. Akkor, ott, az ünnepi felajzottságban sem hitte senki, hogy Vál minden lakója ugyanolyan értoje a festo életmuvének, mint a köszöntésére ugyancsak megjelent mugyujtok és muvészettörténészek. De a spontán lelkesedésnek önmagában az sem lehetett elegendo oka, hogy falubeliként tartják számon, hogy a hét nagy részében megtalálható a Vajda János utcai szüloházban, hogy az a ház lényegében ma is olyan, amilyen akkor volt, amikor édesapja asztalosként dolgozott benne, továbbá hogy az öregebbek még emlékeznek a szüleire, míg a fiatalabbaknak az apjukkal-anyjukkal, vagy éppen most már a nagyapjukkal együtt nott fel. Mindezeknek, mint látni fogjuk, nem lényegtelen szerepe van az életmu alakulásában. Van, aki a képek láttán mindezt érti, van, aki érzi, s van, aki ? látva a festot kint a határban dolgozni, szomszédolni vagy beszélgetni az utcán ? csak sejti, hogy ennek az életmunek köze van ohozzá.