1856. április 19-én az Irodalmi arcképek Tarkányi Béla gondozta kiadásához írott eloszóban Toldy így ajánlotta olvasói figyelmébe e kisebb terjedelmu dolgozatokat: ezek ?többnyire a futó óra muvei# s így vázlatok inkább, mint részletesen kifestett képek: de jobbára hosszas ismeretség emlékezeteibol kölcsönzött vonásokkal, mik ? úgy biztatom magamat ? jellemzok is, valók is. Nem mind nagy nevek. De ország nemcsak büszke alapeszekbol, hanem középmagasságú dombok és síkokból is áll# város nemcsak tornyok és paloták, hanem közszeru házak és kunyhókból is: s annak és ennek ismerete az egészben van. Irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan: s fénytelen, de hasznos munka is ismertetésre és hálára méltó. Mégis, éppen a tárgyak, de kétségkívül a tárgyalás különbségei szerint is ? mert alkalom és ido nem egyformán szolgáltak ? különbözo becsuek e képecskék: az egykori irodalomtörténész azonban mindegyikben fog találni adatokat és iránypontokat, miket tán csak e lapok oriznek meg# a hazafi olvasó pedig felismeri azon ikercsillagát az eszmének és érzésnek, mely valamint minden jónak, deruben s borúban, úgy szerzonek is, hosszú pályáján, kalauza és lelkesítoje volt# s kell, hogy mindnyájunké legyen és maradjon, ha mint magyarok meg akarunk élni.?