Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikeru A magyar festészet mesterei címu sorozat azonos címu kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. id. Markó Károly (1791-1860) A XIX. század elso felének muvészete az elozo évszázad végének politikai, ipari és gazdasági fejlodésébol kiindulva visszatért a múlthoz, s az aranykor felidézése lényegében a klasszicizmus kialakulását jelentette. Az antik muvészetek iránti, nemzetek feletti érdeklodést követoen alakult ki a romantika irányzata, amely elsosorban a belso valóság, az örökké kereso ember mélységeinek feltárását tuzte ki céljául. E két irányzat évtizedei során alakult ki id. Markó Károly muvészete, amely mufaji szempontból a tájképfestészet történetének egyik érdekes fejezetét képviseli. A tájképfestészet, amely egyedüli témájának magát a tájat jelöli meg, korábban nem létezett, bár mindenkor alkottak muvészek, akiknek egyetemes érvényu munkásságában a tájképfestészet éppen úgy helyet kapott, mint más mufajok. Albrecht Altdorfer, a XVI. század elején élt muvész mutatott rá, hogy a világ kozmikus értelmének legfobb megjelenési formája a természet ? ez a nézet azonban eloször a XIX. század második felének tájfestészetében emelkedhetett általánosan elfogadott muvészi hitvallássá. A XVIII?XIX. századi európai akadémiai gyakorlatban a mufajok rangsorában a tájfestészet nem tartozott a legelokelobbek közé, noha a XIX. század elso felének angol tájképfestoi igen sokat tettek a mufaj elfogadtatásáért és önállósodásáért. Azonban éppen a XIX. század elso felében bizonyos akadémiákon a tájképfestészet ki is szorult az oktatásból. Érdekes módon éppen ez, a kánonból való kiszorítás és ezáltal a kötöttségektol való megszabadulás hozta meg azt a fellendülést, amely végül a XIX. század második felében lezajló tájképfestészeti forradalomban csúcsosodott ki. A század elso felének alkotói azonban még nem voltak felkészülve a gyökeres változásokra: érezték, s munkáik egy részén a mai nézo is érzi, hogy a korábbi gyakorlat már nem folytatható sokáig, de ok még az akadémiákon sajátították el a tudást, muveik még az akadémikus felfogásban gyökereznek, a kor kívánalmainak próbálnak megfelelni. Id. Markó Károly ezeknek az átmeneti, kereso éveknek a muvésze, aki egyrészt felismeri a természetnek a muvészetben játszott szerepét, s a természet imádójaként megpróbálja annak minden apró részletét és hangulatát a leheto leghubben visszaadni, másrészt muveinek pontosságával az akadémiai oktatás követelményeinek is igyekszik eleget tenni.