Gulácsy Lajos (1882-1932) Magánmítoszokat teremto eklektikus korunkban talán egyetlen muvész sem vált annyira aktuálissá, mint a századfordulón alkotó zseniális, ám tragikus sorsú festomuvész, Gulácsy Lajos. Muvészete azonban nehezen hozzáférheto, az ido tárja csak föl a sötét tónusok ködébol elotuno leheletfinom árnyalatokat, a többszörös rétegben felvitt, idonként visszakapart, majd öregített felületek játékát. De türelmet és elmélyülést igényel az is, hogy megérintsen a tájban feloldódó alakok, a bizonytalan vágyaktól terhes noi arcok, a szerepjátszó önarcképek vagy a régmúlt szellemét idézo sikátorok, sötét zugok és villakertek poétikus melankóliája.