Fieldingnek kevesen hódoltak tiszta szívvel az elmúlt két évszázadban. Muveivel halála után is számtalan ellenséget szerzett magának. S ami még különösebb: követoi irigyelték a legsóvárabban.
Talán nem is a tehetsége ? korának levegoje, lehetoségei és illúziói után vágyakoztak utódai vagy csodálói: Scott, Thackeray, Dickens, Bernard Shaw, vagy a mi Szabó Dezsonk. A polgárság írói soha többé nem szemlélhették oly napfényes deruvel az életet, mint Fielding. Sohasem ?szólhattak ki? a regénybol azzal a kedves közvetlenséggel, amellyel Fielding. Hoseiket se ábrázolhatták már bátornak, gyozedelmesnek. Mert ok a polgári korszak hanyatlásának voltak áldozatai és tanúi. Fielding, a szerencse fia, azonban ott volt az új rend alapjainak lerakásánál.