Czillich Anna neve és életmuve talán kevéssé ismert széles körben. Ennek az lehet az oka, hogy fiatalon, huszonnégy évesen hunyt el tüdobajban, csupán néhány festmény, pár tucat rajz maradt utána. Muvészeti tanulmányait a nagybányai muvésztelepen kezdte Réti István keze alatt, majd a budapesti Képzomuvészeti Foiskolán folytatta Glatz Oszkárnál és Pilch Dezsonél.
Naplóját festokollégája Kiss Vilma jelentette meg 1925-ben, amely nagy feltunést keltett. A bejegyzések életének utolsó idoszakát, az I. világháború éveit ölelik fel, amelyek megrázó oszinteséggel mutatják be az alkotással és a halálos betegséggel folytatott küzdelmét. A tépelodések, az éles megfigyelések és a fiatalság ellenére is mély, érett gondolatok között átszurodnek az oszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra és a fehérterror utcahangjai.