18. századi memoárirodalmunk egyik legmegrázóbb muve Bethlen Kata Önéletírása. Saját életének egymást követo tragédiái, betegségei, házassága, férje és gyermekei halála, családtagjaitól elszenvedett megaláztatásai és mindemellett Erdély gondjai, a korszak küzdelemre kényszeríto nehézségei rajzolódnak ki emlékiratai lapjain. Mártíromságra hajlamos természete a vallásosságban keres menedéket. Memoárjából nemcsak a magára maradt asszony keseru sorsát ismerjük meg, hanem több század messzeségébol fölfénylenek a korabeli Erdély mindennapos gondjai: birtokviszonyok, természeti csapások, kollégiumok, könyvtárak, diákok, prédikátorok sorsa.
?Árva Bethlen Kata ? írja Németh László ?, valahonnét az irodalomtörténet sarkából dereng a neve? Aki ezt az életrajzot írta, nemcsak nagy lélek, de nagy író, Mikes és Faludi közé illo. Íróságban kevesebbel marad el mögöttük, mint amennyivel lélekben felülmúlja oket. Ot ismerve, eggyel több okunk van a 18. századot Magyarországon is a muvelt próza századának tekintenünk.?