Szerb Antal nem az "egyetemes irodalom", hanem a goethei értelmezésű világirodalom történetét dolgozta fel nagyszabású munkájában. Az átfogó nagymonográfia tizenkét fejezete nagyjából az időrendet követi: az első fejezet az antik görögség irodalmát mutatja be, a továbbiakban a rómaiakéval, a Szentírással, a keresztény ókorral, Bizánc és az iszlám, a középkor, a reneszánsz, a barokk, a felvilágosodás, a romantika, a 19. századi realizmus és a századforduló irodalmával foglalkozik. Az utolsó rész a két világháború közötti modern törekvések föltérképezése. Szerb Antal a jelenségek történetfilozófiai rendezésére Spengler világfölfogását alkalmazza, ugyanakkor irodalomszociológiai és esztétikai-stilisztikai értelmezésekre is vállalkozik, miközben egyensúlyban tartja a tudós tényföltárást az esszéisztikus ábrázolásmóddal, a rácsodálkozó fölismerésekkel, a didaktikus vagy épp zsurnalisztikus közléssel. Néhány megállapítását, könyve egy-egy részletét túlhaladta az idő, maradandó érdeme viszont, hogy aligha írnak jobb könyvet, amely alkalmasabb lenne az olvasás szenvedélyének fölkeltésére és tudatos mederben tartására. (Legeza Ilona)
Raktári kód:
256392
Oldalszám:
590
Szállítás:
Azonnal
Elérhető nálunk:
.ePub formátumban
Eredeti ár:
2 990 Ft
Adatok
Szerb Antal nem az "egyetemes irodalom", hanem a goethei értelmezésű világirodalom történetét dolgozta fel nagyszabású munkájában. Az átfogó nagymonográfia tizenkét fejezete nagyjából az időrendet követi: az első fejezet az antik görögség irodalmát mutatja be, a továbbiakban a rómaiakéval, a Szentírással, a keresztény ókorral, Bizánc és az iszlám, a középkor, a reneszánsz, a barokk, a felvilágosodás, a romantika, a 19. századi realizmus és a századforduló irodalmával foglalkozik. Az utolsó rész a két világháború közötti modern törekvések föltérképezése. Szerb Antal a jelenségek történetfilozófiai rendezésére Spengler világfölfogását alkalmazza, ugyanakkor irodalomszociológiai és esztétikai-stilisztikai értelmezésekre is vállalkozik, miközben egyensúlyban tartja a tudós tényföltárást az esszéisztikus ábrázolásmóddal, a rácsodálkozó fölismerésekkel, a didaktikus vagy épp zsurnalisztikus közléssel. Néhány megállapítását, könyve egy-egy részletét túlhaladta az idő, maradandó érdeme viszont, hogy aligha írnak jobb könyvet, amely alkalmasabb lenne az olvasás szenvedélyének fölkeltésére és tudatos mederben tartására. (Legeza Ilona)
Vélemények
Hírek
