A mesékbol, mítoszokból, mondákból elobb alakulhatott ki a novella ? amely magát az egyszeru mese vázát adja, zárt, tömör, szinte drámai szerkezetben ?, mint a regény, amely epizódokkal tarkított, terjedelmes és szétfolyó formájában már a legkorábbi romantika motívumait orzi és mutatja. Éppen a regényekbol derül ki, hogy az irodalmi elbeszélésnek, a novellisztikának kezdettol fogva a szórakoztatás volt a célja. Ezért használja szüntelenül a csodás jelenségeket, a rémtörténeteket, a rablóromantikát, a boszorkányhistóriákat, a varázslatot, az elképeszto úti kalandok elbeszélését, az utópisztikus ábrándozást, s mindenekfelett az erotikát, vagyis a szerelmet (mert az erotikának az ókorban nem volt meg az a rossz ízu mellékértelme, mint ma: egyszeruen annyit jelentett, hogy ?szerelem?). Szinte magától értetodik, hogy az Kr. e. II. sz. óta kialakult olvasóközönség érdeklodését (az anekdotikus és érzelmes történetkék, az anekdoták és humoreszkek, a méregkeverések s egyéb novellisztikus témák mellett) elsosorban a szerelmes elbeszélések, s ezek közt is a csiklandós erotika izgalmas és mindig népszeru termékei csigázták fel és kötötték le.