Köztudott, hogy a pártállami diktatúra idején minden jobboldali gondolat eredendoen üldözendonek számított. De vajon hogyan élték túl a hagyományos politikai felosztás szerint jobboldalinak tekintett személyek és mozgalmak a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer üldöztetéseit? Kik választották az évtizedekre szóló, csendes ?alámerülést?, és kik azok, akik továbbra is aktívan képviselték korábbi eszméiket? És vajon a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján meg lehet-e különböztetni a jobboldalhoz kötheto valós társadalmi jelenségeket az állambiztonság konstruált ügyeitol?
Az UNGVÁRY KRISZTIÁN által szerkesztett tanulmánykötet a Kádár-rendszer állambiztonsága szempontjából ?jobboldalinak? tekintett hagyomány és gondolkodás, illetve az ezt képviselo csoportok 1945 és 1990 közötti történetébol ad reprezentatív válogatást. Mivel e meglehetosen széles ? a progresszív konzervatív eszmétol a kisgazdákon át az egyetemi szervezkedésekig és a radikális szélsojobboldali mozgalmakig terjedo ? politikai paletta szereploi és nézetei a kommunista és államszocialista diktatúra idején egyként ?ellenségesnek? minosültek, a kötet tanulmányai mindenekelott az állambiztonsági iratok feldolgozására épülnek.
Az összeállítás áttekintést nyújt az olvasónak a belügyminisztérium ?jobboldali? ellenségképérol, részletesen tárgyalja a prominens kisgazda és kereszténydemokrata politikusok sorsát, illetve nyomon követi a háború elotti szélsojobboldalhoz kötheto mozgalmak utóéletét is. E hiánypótló kötet kituno írásai nem csupán arra világítanak rá, hogy a jobboldali hagyományok hogyan élték túl búvópatakszeruen a háborút követo fél évszázadot, de a ma jobboldalinak tekintett attitudöket és mentalitásokat is jobban érthetové teszik.