A bunbak az emberiség közösségi identitásteremtésének terméke, egyszersmind cselekvésinspiráló elem. Úgy szerves része a földi civilizáció egészének, hogy ahhoz hasonlóan idovel maga is változik. A dolog történeti bája-borzalma leginkább idotlenségében ragadható meg: a bunbakkereso (és találó) gondolkodás nemhogy töretlenül, hanem szerteágazóan és megizmosodva él tovább a modern társadalomszervezés egymást követo idoszakaiban is. A földi modernizáció ido- és térbeli különbözosége a bunbakképzés elburjánzó sokféleségével ?gazdagította a történelmet?, s lassan ide sorolható a ? posztmodern? közéleti ?karaktergyilkosság? is. A bunbak a civilizáció hajnalától kezdodoen tetten érheto eloítéletes gondolkodás (egyik) korai idoljaként született, hogy azután mindent túlélve az egyre inkább racionális öntudatú modern közértelmesség közepette is töretlenül ? idonként tobzódva ? virágozzék.
Kötetünk negyven tanulmánya a bunbakképzés eseteinek sorát eleveníti fel a középkortól a rendszerváltásig, Magyarország és a nagyvilág történetébol ? Ukrajnától Németországon, Franciaországon és Spanyolországon át az Amerikai Egyesült Államokig. Az olvasó épp úgy találkozhat bunbakként személyekkel, társadalmi csoportokkal, mint a nagybirtokkal és szobrokkal. S a konkrét esetek értelmezéséhez történeti és pszichológiai útmutatót is kaphat.