"Megfordultam. Az ajtó kilincs lassan megmozdult. Eloször azt hittem, hogy Balck. De aztán valami ösztönöm veszély érzet óvatosságra intett. Megláttam, hogy Brandweiss az asztalra, tette a karabélyt, felkaptam és az ágy alá lódítottam. Pár szempillantás volt az egész s a fovadász ez alatt két lépéssel az ablaknál termett és csak annyit láttam, hogy kiugrik rajta.
Ugyanekkor a szél felemelte a függönyöket, a gyertya lángja lobogni kezdett és láttam, hogy az ajtó nyitva van. Óriási ember alakja jelent meg a küszöbön.
A gyertya lángja ismét nyugodt lett. Az ajtó halkan bezárult. Az óriás termetu férfi állt a szobában kalappal a fején, botjára támaszkodva és vészjósló szemeket meresztett rám.
Megborzongva ismertem rá a szállodabeli Tuskólábúra. Aki csak egyszer látta is, soha el nem felejthette ezt az embert. Hatalmas mellével és otromba törzsével, cséphadaró karjaival és kivált visszataszító szorösségével úgy hatott, mint az osi állati ero megtestesülése. Valami megnevezhetetlen fenyegetés légköre áradt ki belole..."