1944. május közepétol szuk két hónap leforgása alatt a magyar csendorök, rendorök és hivatalnokok hatékony közremuködésével több mint 430 ezer, zsidónak minosített magyar állampolgárt deportáltak. Túlnyomó többségüket Auschwitz-Birkenauba vitték és megölték. Vajon az események milyen láncolata vezetett ehhez a holokauszt történetében is példátlan méretu és gyorsaságú akcióhoz? Hol határoztak a magyarországi ?végso megoldásról?? Berlinben vagy Budapesten? Kik, mikor és milyen körülmények között hoztak végso döntést a magyar zsidók deportálásáról?
KÁDÁR GÁBOR és VÁGI ZOLTÁN az etnikai tisztogatásokat és népirtásokat, valamint a világháborús német és magyar döntéshozatali mechanizmust elemezve keres válaszokat a kérdésekre. Úgy vélik, hogy a tragédia hátterében két ero, két szándék találkozása állt. Az egyik a német népirtási program volt, amelynek gyökerei Hitler és a nácik radikális antiszemitizmusában, fajhigiéniai és etnopolitikai elképzeléseiben lelhetok fel. A másik pedig az a mára szinte elfelejtett magyar történeti attitud, amely évszázadok óta az ?idegennek? tekintett népcsoportok beolvasztására, kiszorítására és eluzésére törekedett, és amely rabul ejtette a hazai fajvédok és a politikai elit gondolkodását. A történészpáros szerint 1944-ben e két törekvést leginkább megszemélyesíto szereplok, a német Adolf Eichmann és a magyar Endre László végzetes találkozása radikalizálta tovább azt a folyamatot, amely az európai zsidóüldözés egyik leggyilkosabb döntéséhez vezetett.