Ma az a bölcs, aki hallgat Németh Lászlóról, nem az, aki beszél. Bálint Ágnes mégis arra vállalkozik, hogy új diskurzust indít a huszadik század e megkerülhetetlen személyiségérol. Pszichobiográfiát ír, ami egyesíti a történelem, az irodalomtörténet és a modern pszichológia eszköztárát abból a célból, hogy hiteles rekonstrukciót készítsen hosérol. Úgy véli, hogy az ily módon animált, újra lélekkel felruházott alak ?képessé válik arra, hogy magáért beszéljen.?
A könyv a családi örökség részletes lélektani elemzésébol kiindulva mutatja be a gyermek Németh László fejlodését, majd a Télemakhosz-sorsú ifjú hosszas bolyongását a serdülokor útvesztojében, végül a fiatal író elso szárnypróbálgatásait. Részletesen elemzi Németh László gyermekkori fantáziajátékát, a családi tudattalanban rejtozo ?fantom? révén átélt ifjúkori neurotikus problémáit, és a Babitscsal vívott szimbolikus ödipális küzdelmeket. A mu a harmincas évek elején saját muvészi útjára lépo Németh László bemutatásával zárul.
A pszichohistorikus elkötelezettségu szerzo vallja, hogy ?muvész és muve elválaszthatatlanul feltételezik egymást.? A kreativitás genezisét kutatja az életút során, s a muvek lélektani értelmezése révén mutat rá az élet és az alkotás egymást kölcsönösen meghatározó voltára. Úgy véli, azáltal, hogy ?új perspektívába állítja az írót és alkotásait, egyúttal új válaszok keresésére ösztönzi az irodalomtörténeti kutatást? is.
A könyv egyszerre szól az irodalomtudomány és a pszichológia szakmai közönségéhez, és olvasmányos stílusa, világos gondolatvezetése révén a szélesebb, érdeklodo nagyközönséghez.