A Van-e élet az autonómia után? című interjúkötet a romániai magyar közbeszéd egyik kiemelt témájával foglalkozik. Borbély Tamás többnyire olyan értelmiségiek véleményének ad helyet a kötetben, akik az elmúlt két évtizedben kisebb-nagyobb mértékben a közélet aktív résztvevői voltak. Az interjúkötet kizárólag szakmai szempontok szerint közelíti meg a témát a tudomány egy-egy szakterületének „szemüvegén” keresztül, mint például a közgazdaságtan, a szociológia, az antropológia, a történelem, vagy a politológia, de a művészet sem marad ki. Összesen tizenegy beszélgetés olvasható a könyvben, az interjúk alanyai: Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Bocsárdi László, Smaranda Enache, Biró A. Zoltán és Bárdi Nándor. A kötet szerzője arra keresi a választ, mire lenne szükség ahhoz, hogy Székelyföld területi autonómiája megvalósulhasson, illetve hogyan működne az önrendelkezés. Az elmúlt huszonhárom esztendőben csaknem tucatnyi autonómia-tervezet készült Romániában, amelyek romániai magyar értelmiségiek tollából születtek. Ezekből a tervezetekből kiindulva, a kötet megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogy milyen tanulság vonható le ezekből az elképzelésekből, amelyek a romániai magyarság kollektív jogait próbálták jogi formába önteni. A beszélgetésekben a történelmi példákra is visszatekintünk, a könyv feleleveníti a különböző magyar autonómia-elgondolások eredetét, de kitér a Magyar Autonóm Tartomány időszakára is.
A Van-e élet az autonómia után? című interjúkötet a romániai magyar közbeszéd egyik kiemelt témájával foglalkozik. Borbély Tamás többnyire olyan értelmiségiek véleményének ad helyet a kötetben, akik az elmúlt két évtizedben kisebb-nagyobb mértékben a közélet aktív résztvevői voltak. Az interjúkötet kizárólag szakmai szempontok szerint közelíti meg a témát a tudomány egy-egy szakterületének „szemüvegén” keresztül, mint például a közgazdaságtan, a szociológia, az antropológia, a történelem, vagy a politológia, de a művészet sem marad ki. Összesen tizenegy beszélgetés olvasható a könyvben, az interjúk alanyai: Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Bocsárdi László, Smaranda Enache, Biró A. Zoltán és Bárdi Nándor. A kötet szerzője arra keresi a választ, mire lenne szükség ahhoz, hogy Székelyföld területi autonómiája megvalósulhasson, illetve hogyan működne az önrendelkezés. Az elmúlt huszonhárom esztendőben csaknem tucatnyi autonómia-tervezet készült Romániában, amelyek romániai magyar értelmiségiek tollából születtek. Ezekből a tervezetekből kiindulva, a kötet megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogy milyen tanulság vonható le ezekből az elképzelésekből, amelyek a romániai magyarság kollektív jogait próbálták jogi formába önteni. A beszélgetésekben a történelmi példákra is visszatekintünk, a könyv feleleveníti a különböző magyar autonómia-elgondolások eredetét, de kitér a Magyar Autonóm Tartomány időszakára is.