Szalontay Mihálynak A nagy perhez írt tanulmányából idézzük:
?Ez a mu magasan kiemelkedik alkotásai sorából, s az egész magyar kultúrtörténetnek jelentos dokumentuma. Ebben a perben Eötvös nemcsak egy politikai tanítás és korlátolt fanatizmus koholta hamis vádat tört össze, hanem a kor legmagasabb szintu ismeretanyagának birtokában és annak segítségével példát adott a társadalmi haladásért vívóknak, s erot az elnyomottaknak. Itt nem is csak az ártatlanok kiszabadítása, hanem az antiszemitizmus legyozése a végso cél. S tovább, az o eszlári sikere nemcsak egy üldözött vallás vagy a kor felfogása szerint: fajta rehabilitációja volt, hanem a felvilágosultság, elfogulatlanság, a tárgyilagosság, egyszóval a modern gondolkodás, a modern embereszmény diadala is?
A nagy per irodalmunknak is egyedülálló alkotása. Szinte meghatározhatatlan mufajú munka ? olyan mu, amellyel irodalomtörténet-írásunk még sokat fog foglalkozni. Tulajdonképpen dokumentumregény, egységes egész, a történetbol adódó szerkezettel. (Furcsa módon rokon vonásokat fedezhetünk fel Truman Capote közelmúltban megjelent ?Hidegvérrel? címu regényével, mindkét író ugyanolyan módon kezeli tárgyát, ugyanolyan precizitással követi az eseményeket, ugyanolyan jelentoséget tulajdonít a pszichológiai dokumentumoknak stb.) Az aprólékos, mindenre kiterjedo figyelem a megbízható dokumentum-jelleget erosíti? Annak számára, aki a XIX. századi Magyarország életét kutatja, feltétlenül egyik legnagyobb erénye: forrásértéke ? az olvasó számára pedig, hogy izgalmas regény. Mert az is? Olyan regény, amely anélkül hogy feladatául tuzte volna ki, korképet ad a XIX. század nyolcvanas éveinek magyar viszonyairól ? méghozzá pontosat és hiteleset ?, s ezzel akaratlanul is leleplezoje lett kora közéletének. Olyan mu ez, mellyel, ha nem íródik meg, szegényebb lett volna irodalmunk, kultúránk, olyan mu, mely tanúságtételével az égre kiált, és egyszersmind büszkévé tesz, s hálássá Eötvös Károly iránt, hogy erre a büszkeségre lehetoséget adott.?