A régi ember nem érte be azzal, hogy csupán a környezo világot népesítse be babonás jelenségekkel. Magához az emberhez is babonás képzeteket fuzött s nem egy közülük örökül maradt apáról fiúra, fiúról unokára.
A régi kalendáriumok tele voltak piros betus napokkal. S úgyszólván ahány nap annyi babona. Ezeket a nép többnyire az ünnep vallási jelentésével kapcsolta össze s eszébe sem jutott, hogy akárhány ünnepnapnak eredetét a pogány ókorban lehet megtalálni.
Sok, sok tévedésen kellett az embernek átküzdenie magát, hogy végül megismerhesse az ot környezo világot.
A régi tudós éppen úgy tévelygett a babonák osbozótjában, mint a hétköznap embere. Temérdek tévhit fonódott iszalagként köréje, fogvatartotta, nem engedte, hogy kivergodhessék a fojtogató surubol.