Ez a könyv a versek formáiról szól, egy muvészet mesterségbeli részérol. Hangja a beszélgetéseké, nemegyszer a könnyed csevegéseké, de igénye mégis tudományos. A valóság egy meghatározott területét ? a költemények technikai megvalósításának lehetoségeit ? igyekszik rendszeresen fölmérni és megismertetni.
A verstan: tudomány. S minthogy füllel felfogható fizikai jelenségeket vizsgál ? sokak számára talán meglepo módon ?, a fizika egyik területének, a hangtannak határai közé is tartozik. Itt a következokben javarészt hangtani, akusztikai jelenségekrol lesz szó, de olyan hangtani jelenségekrol, amelyek versélményt adva a lélek gyönyöruségét idézik fel. Eleve óvatosságra kell inteni az olvasót: nem esztétika és nem irodalomtörténet a tárgya ennek a könyvnek. Költok értékelésének tehát ebben a tudományágban nincs helye. S habár olykor az olvasó füle kihallhatja a szövegbol, hogy a szerzo mely költoket szereti különösképpen, ezek a vallomások és értékítéletek függetlenek a verstan tudományától.