Amikor 1978. február 16-án este a kirendeltségvezető kihajtani készült a moszkvai amerikai követségről, ismeretlen férfi kocogtatta meg a kocsija ablakát. A járdaszegélyen toporgó orosz egy borítékot adott át neki. Ami benne lapult, megdöbbentette az állomáshely hírszerzőit: szupertitkos dokumentumok voltak a szovjet haditechnikai kutatásokról és fejlesztésekről; olyanok, amilyenekről az Egyesült Államok eddig hírből sem hallott. Az elkövetkező években Adolf Tolkacsev, egy radarokkal foglalkozó szovjet rádiótechnikai intézet tervezőmérnöke több tízezer oldalnyi titkos anyagot juttatott el a CIA embereihez.
Mindez lehetővé tette az Egyesült Államok számára, hogy olyan fegyverrendszereket építsen, amelyek földön és levegőben le tudják győzni a szovjet radarokat. Eközben belebonyolódtak a hidegháború egyik legizgalmasabb sakkjátszmájába is, hiszen Tolkacsev csak a legfurfangosabb trükkökkel tudta kicselezni a KGB kopóit. E veszélyes játék szabályait mindenki ismerte: aki lebukott, annak a büntetése halál volt hazaárulásért.
Hoffman a CIA titkosítás alól feloldott anyagaiból és az egykori kortársakkal folytatott interjúkkal dolgozott, így állította az olvasó elé Tolkacsev alakját, akit meggyőződése fűtött, hogy szembeszegüljön az elnyomó államgépezettel. Briliáns dokumentum ez egy izgalmas korról; van olyan izgalmas, mint a legjobb kémregények.