A szerző első prózakötete a bibliai Eszter könyvének újraolvasásán és újraírásán keresztül egy 20. századi zsidó család sorstörténetét beszéli el. „Az igazságnak természete, hogy győzzön; a gonoszságé, hogy elbukjék. Mindaz, ami az erkölcsi világrend útjában áll, eltűnik, minden csoda vagy rendkívüli beavatkozás nélkül is. Ezért nem említi a könyv Isten nevét egyszer sem." „...E néhány részletolvasat jelzi azt, hogy a Mordecháj könyve szövegében nem csupán szövegek elzáródása, az olvasás/értelmezés lehetetlensége ölt szövegtestet. Lehetséges olyan olvasat, mely ezt a folyamatot családregényként láttatja: a kioltódó szövegek új szövegekké válnak, melyek éppoly esetleges módon és egybemoshatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, akár az egyes nemzedékek. Akár Eszter könyve Mordecháj könyvéhez. Szólhatna tehát a fülszöveg így is: Schein Gábor első prózakötete egy 20. századi zsidó család sorstörténetén keresztül könyvek újraolvasását és újraírását beszéli el." (Balogh Piroska, Élet és Irodalom, 2002. augusztus 30.)