Nem tudtam betelni a hajóval, a vízzel, a szemüveges fiú gondoskodásával. Akkor voltam eloször vitorláson, s eloször férfi közelében. Megcsapott valami a titokból, ami egy not és egy férfit összefuz, ami megremegteti a levegot körülöttük, legyenek bárhol. Nem tudtam én semmit, ahogy most sem tudok sokkal többet. Vágy ez? Kérés? Test és lélek kíváncsisága? Kihajoltunk a víz fölé, aztán hanyatt feküdtünk, néztük a csillagokat. A karját a fejem alá csúsztatta. Beleremegtem. Nem mertem beszélni, csak odasúgtam. - Miért Sarkcsillag a hajó neve? Rejtozködo, mégis kitárulkozó mesék fuzére Schäffer Erzsébet tízedik kötete. Egy öreg szolo, vonatkupék, vizek partja fogja keretbe vallomásos történeteit, melyekben most is az a bizalomból építkezo csöndes, kíváncsian szemlélodo deru van jelen, ami könyveit oly sokak számára napi olvasmánnyá teszi.