„Csak egy könyv...” - hányszor, de hányszor elhangzik ez a mondat. Sokan úgy vélik, túl hétköznapi dolog ahhoz, hogy igazán fontos és értékes ajándékot jelentsen az ünnepek alkalmával. Csakhogy ez nem így van. Legalábbis akkor nem, ha egy Könyvimádó gondolatain, érzésein keresztül vesszük górcső alá ezt a kérdést. Nézzük is meg, pontosan mit is ajándékozol, amikor könyvet adsz át?

Egy igazi Könyvimádónak mindegy, milyen évszakban járunk, milyen hónapot írunk, milyen nap van, ő olvasni akar. És fog is. Persze azért az olvasás módozataiban van különbség, mert addig, amíg tavasszal és nyáron sokan szeretnek a szabadban olvasni, ezt nyilván nem fogják megtenni egy padon dideregve január közepén.

Olvasni nem hobbi. Olvasni életforma. Aki igazán szereti a könyveket, az nem szimplán olvasgat, az nem hébe-hóba vesz könyvet a kezébe. Az igazi Könyvmolynak lételeme, hogy könyvek vegyék körül.

M. L. Eperke az Olvasni Menő Kiadó egyik legfiatalabb szerzője, aki idén őszre elmondhatja, hogy immáron egy négy kötetes - lezárult - fantasy könyvsorozat fűződik a nevéhez. Eperkével több interjú is készült, ahogy a könyvekről is íródtak olvasói értékelések az elmúlt években, ahogy sorjában jelentek meg a kötetek.

Gerencsér Annának idén jelent meg harmadik kötete,

M.L. Eperke kiadó kiadványát az „Ősi erők gyermekeit” számtalan olvasó ismerheti, akárcsak a szerzőt, Eperkét.

Milyen volt az eleső regényed fogadtatása?

Az első regényem, "Az Ősi Erők Gyermekei," többnyire pozitív visszajelzéseket kapott, amiért hálás vagyok. Egy kisebb, de lelkes olvasótábor is kialakult körülöttem, akik azóta is kitartanak mellettem és izgatottan várják a folytatást. Mint minden első könyves írónak, nekem is megvoltak a kezdeti nehézségeim. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy fiatalon és kevés előzetes ismerettel vágtam bele ebbe az izgalmas, de kiszámíthatatlan utazásba. A kiadással kapcsolatos tapasztalatom szinte nulla volt. Az első időszakban viszont meglepően sok érdeklődést tapasztaltam. Az emberek elsősorban a borító alapján ítélték meg a könyvet, ami ebben az esetben pozitívum volt számomra. A recenziós példányok is főként pozitív visszajelzéseket hoztak, és az építő kritikákat is örömmel fogadtam. Ezekre próbáltam odafigyelni és javítani a folytatásban.

Miben másabb a te ifjúsági regényed, mint más szerzőké?

A mai világban sokan óvatosan igyekeznek navigálni a társadalmi normák és elvárások között. Gyakran láthatjuk, hogy az emberek korcsoportokat vagy akár generációkat próbálnak beskatulyázni egyszerűen megfogalmazott jellemzők, például életkor vagy érdeklődési kör alapján. Sokan úgy vélik, hogy bizonyos témák „nem megfelelőek” egy adott korcsoport számára, vagy hogy „még túl fiatalok ahhoz, hogy megértsék”. Ezzel én nem értek egyet.

Úgy gondolom, hogy az élet valóságáról, annak nehézségeiről és fájdalmairól minden korosztálynak tudnia kell. A fiatalok élete sem lesz könnyebb attól, ha nem ismerik a világ komplexitását. Éppen ezért a saját tapasztalataimat és nézeteimet, amelyeket sokszor el akartak előlem titkolni, írom le a regényeimben. Célom, hogy őszinte legyek az olvasóimmal, és ahogy én is felfedezem az élet újabb és újabb titkait, úgy csempésszem be ezeket a történeteimbe.

Ha jól értesültük, első regényed egy sorozat első mérföldköve. Hány részesre tervezed a sorozatot?

Négy részt tervezek a sorozatban, melynek középpontjában Amélia fejlődése áll. A sorozat ívét úgy szeretném alakítani, hogy a fiatalok számára egy olyan befejezést kínáljak, amilyet én is mindenkinek kívánnék. Az életet úgy képzelem el, mint egy látszólag könnyű utat az elején, amely azonban egyre több akadállyal és megpróbáltatással tarkított, ahogy idősödünk. A sorozatban ki akarom fejteni, hogy bár ezek az akadályok sosem tűnnek el teljesen, mi magunk válunk egyre erősebbé és okosabbá, így könnyebben vesszük azokat az akadályokat, amelyek elénk kerülnek.

Ki a kedvenc szereplőd és miért?

Úgy érzem Lucienne–nel tudok a legkönnyebben azonosulni. A személyisége sokban hasonlít az enyémhez, és az életútja is sok szempontból párhuzamos az enyémmel—bár sajnos a teleportálás képessége nálam nem jelentkezett, annak ellenére, hogy néha nagyon jól jött volna. :)

Lucienne az a karakter, aki a legfelhőtlenebb életet él, és ezért ő a legpozitívabb személyiség a könyvben. Ugyanakkor olyan érzelmi kihívásokkal szembesül, amelyekkel korábban sosem kellett megküzdenie. Mindig is óvták, mint egy hímes tojást, de most neki kell átvennie az irányítást. A rá irányuló figyelem csökken és egyedül kell megbirkóznia az érzéseivel—pont úgy, mint bárki másnak. Gyakran találom magam azon, hogy szurkolok neki, és remélem, hogy kitart, még a sok csalódás és fájdalom ellenére is.

Mik az olvasói visszajelzések?

Azoktól az olvasóktól, akik a fantasy műfajt és a slow burn románcot kedvelik, kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptam. A regény tempója gyors, és célom az volt, hogy az olvasó egyetlen pillanatig se érezze magát unottan. A kapott visszajelzések alapján úgy érzem, ezt sikerült is elérnem.

Milyen küldetést szánsz a regényeidnek?

A regényeim küldetése, hogy bemutassák: az élet tele van meglepetésekkel és változásokkal. Az élet nem áll meg, még akkor sem, ha néha szeretnénk, hogy így legyen. Bár senkinek sem kívánom, hogy megélje a szomorúságot, magányt, féltékenységet, haragot. Ha mégis ezekkel az érzésekkel találkoznátok, szeretném, hogy tudjátok: ez nem végleges állapot. Az életben előre kell lépni, és idővel minden érzelem csendesül, változik.

Kiadónk írójával, Gregus Gáborral beszélgettünk 2022-ben megjelent „A Gyilkos Tündérek Városa” című regénye. Az íróval beszélgettünk az eltelt egy évről.

Az előző, 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutattuk be a regényed. Azóta közel egy év telt el. Hogy értékeled szerzőként az elmúlt éved?

Kifejezetten pozitív. A könyvek egészen jól fogynak, ami persze elsősorban a népszerűsítési kampányoknak köszönhető, de nagyon jó látni, amikor az olvasók másoknak ajánlják, vagy amikor azt tapasztalom, hogy sokaknak felkeltette az érdeklődését a történet, és tervezik beszerezni. A jelenlétem a közösségi médiában erősödött, és egyre többen keresnek fel cikk, interjú vagy egy szervezett program miatt, aminek örülök.

Milyenek az olvasói visszajelzések?

A többségnek tetszik a Gyilkos tündérek városa, a moly.hu értékelések átlaga 80% felett van, ami szerintem jó arány. Sokan írnak arról, hogy élvezik a sztori pörgősségét, hogy a karakterek - főként a gonosz karakterek - nagyon egyedire és izgalmasra sikerültek, vagy hogy a megalkotott modern misztikus közeg milyen frappánsan szövődik a magyar mondavilágba. A leginkább szívet melengető érzés persze az, hogy a minden második olvasó bízik benne, hogy lesz folytatás.

Nyilván utólag mindenki tudna jóbbat, vagy éppen másabbat írni. Te mit változtatnál a „A Gyilkos Tündérek Városa”-n?

A koncepció, a cselekmény, a jelenetek, a tempó szerintem mind nagyon egyben van, ezzel kapcsolatosan nem is igazán ér kritika. Amit viszont gyakran megjegyeztek, azok a formai hibák, nevezetesen pár szóismétlés, itt-ott szerkesztési és elütési bakik. Ezzel egyetértek, sajnos a szöveg nem ment át olyan szintű sokszoros korrektúrán, amilyet megérdemelt volna, erre a jövőben jobban odafigyelek majd. Ez viszont szerintem egy kisebb gond, ami csekély mértékben zavaró olvasás közben.

Mikorra várhatják az olvasóid a következő regényed?

A jövő évben, tehát 2024-ben mindenképpen szeretnék kijönni egy új történettel, ami nemrég lett befejezve, és jelenleg már a javítási fázis első körében van, így azt hiszem, hogy erre minden esély megvan. Nem a Tündérek folytatásáról van szó, de aki kedveli a stílusomat és a fantáziavilágomat, ezúttal sem fog csalódni.

Hatvany Istvánnal és dr. Gulyás Krisztiánnal beszélgettünk a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon debütáló, Így lettem bérgyilkos című kötetükről, ami az „OM” – olvasnimeno.hu könyvek gondozásában lát napvilágot órákon belül.

Hogyan kezdődött a munkakapcsolat, aminek egy szenzációs doku-regény lett az eredménye?

dr. Gulyás Krisztián: István még az un. Hableány-ügyben készített velem néhány interjút, ekkor találkoztunk először. Megjegyzem, az interjúk annyira jól sikerültek, hogy az egyik után meg is fenyegettek az irodám előtt. Fel akarták gyújtani az irodámat és persze velem is mindenféle egészségkárosító dolgot helyeztek kilátásba. Ez a szituáció viszont egyértelműen meggyőzött arról, hogy István nagyon jó szakember, hiszen a velem készített műsor hatására éltem meg ezeket az élethelyzeteket, azaz markáns hatást tudott kiváltani a műsora. Dér Csaba ügyében ezek után már szinte magától értetődő volt, hogy együtt fogunk dolgozni. Ennek a közös munkának a koronája a könyv.  

Hazánk talán legismertebb védőügyvédje vagy. Számos nagy port kavaró ügy kötődik a nevedhez. Milyen érzés volt testközelből megismerni Dér Csabát a csantavéri halálosztót? Mi volt az első benyomásod róla?

dr. Gulyás Krisztián: Köszönöm a méltató szavakat, igyekszem a „legnagyobbak között játszani”! Mindenképpen érdekes embernek ismertem meg Dér Csabát. Ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy aki ennyire kontrolláltan képes véghez vinni ilyen cselekedeteket, mindenképpen egy nagyon erős személyiségű ember kell, hogy legyen. Dér Csabát tehát ennek megfelelően kezeltem – és kezelem mind a mai napig is. Ki kellett vívnom a bizalmát és tulajdonképpen az ügyvédi munkám első időszaka szinte ebből állt. Mindig előre megbeszéltük, hogy mikor fogunk találkozni – ekkor szinte minden héten találkoztunk – és konzekvensen figyeltem arra, hogy betartsam, amit ígértem. Például, hogy melyik napon mikor találkozunk. Azt azonban elsőre láttam, hogy bármilyen furcsán is hangzik, de Dér Csaba alapjában véve nagyon jó ember. Nem szabad kizárólag a büntetőügyek miatti tetteire fókuszálni, el kell azoktól távolodni, és megmutatkozik, milyen ember is. Nagyon sokat beszélgettünk, többek között erről is. Hogy milyen élethelyzetek kisérték végig, amiknek aztán ez lett a vége. Egyébként még az egyik nyomozó is megjegyezte az ügy elején, amikor hozzám került Dér, hogyha nem tudnánk ezeket a büntetőügyeket, sosem gondolnánk, hogy mit tett. És ez a meglátása abszolút igaz is volt. Ha nem beszéltünk az ügyeiről, akkor a témát pontosan az átlagos két férfi között lezajló beszélgetésként kell elképzelni. Csajok, autók, bulik stb. Semmi nem utal a tetteire, arra, hogy ki ő.     

Gyakorlott és neves újságíróként/riporterként számos izgalmas ügyet tártál a nyilvánosság elé szövegben és képileg is a „Riasztás” című műsorban. Miben volt másabb Dér Csaba ügye, amiért megírtad, miért őt választottad az első könyv anyagának?

Hatvany István György: Egyszerűen nem volt más választásom, nem tudtam elkerülni a sorsom. 1999 óta dolgozom bűnügyi tudósítóként, és úgy terveztem, hogy ha nyugdíjas leszek, megírom a számomra legérdekesebb történeteket: úgy képzeltem, hogy ülök majd a teraszon, iszogatom a boromat, pipázgatok és közben ütöm a klaviatúrát. Nem így alakult… Dér Csabára olyan kemény sorsot mért a Jóisten, ami kevés embernek jut ki. Hatévesen már nevelőszülőkhöz került, mert a vadállat apja miatt kiemelték a családból. Aztán intézetis gyerek lett, ahonnan állandóan megszökött. 13 évesen már menő csempész volt, 14 évesen kézigránátot dobott rá az egyik bandavezér. A testvérét megölték, az anyja öngyilkos lett. 23 évesen – fényes nappal, egy menő étteremben – kivégezte az egyik legnagyobb szerb maffiavezért. Ezt a sztorit nem lehet kihagyni, úgy gondolom.  

Mi a célotok azzal, hogy Dér Csaba naplóját, vallomásait, visszaemlékezéseit ebben a formában nyilvánosságra hozzátok?

Hatvany István György: Ahogy fent említettem, Dér Csaba egy igazi bűnügyi kuriózum. Nem lehet mellette szó nélkül elmenni. És ami érdekes: a gyilkosságairól fotók és még videók is készültek. Szerbiában és Hollandiában is rögzítette a biztonsági kamera. Kevés ilyen jól dokumentált gyilkossággal találkoztam az elmúlt 24 évben. És a lényeg, hogy kaptam egy köteg kéziratot is, egy napló részleteit.

Volt-e számodra nehéz pillanat Dér anyagainak feldolgozása közben?

Hatvany István György: Nyugodtan kijelenthetem, hogy csak nehéz pillanatok voltak. Először is, ez egy kézirat, Dér Csaba komoly akcentussal beszél, és ez meglátszik az kéziratban is. Hetekig böngésztem, válogattam a sok-sok összedobált papírt, fotókat, próbáltam egy képet összeállítani a fejemben az életéről. Próbáltam beleélni magam a helyébe. Annyi szerencsém van, hogy hamarabb születtem, mint ő, ismerem a szerb viszonyokat, jártam akkoriban a szerb piacokon, és személyesen is ismertem Magda Marinko egyik áldozatát. Ez a momentum azért érdekes, mert Dér Csabának is van róla egy sztorija. Egy olyan sztori, ami az egész életét megváltoztatta. De erről majd a könyvben olvashatnak az érdeklődők. Szóval nem volt egyszerű, de a történettel rögtön tudtam azonosulni.

Számos támadás ért téged Dér tárgyalása közben is. Nem félsz attól, hogy ezek újra lángra kapnak? Nem foglalkoztam ezekkel a támadásokkal.

dr. Gulyás Krisztián: Sosem szoktam. Védő vagyok. Az a munkám, hogy mindent megtegyek a Védencemért egy büntetőeljárás során, amit a jog lehetővé tesz. Azaz minden törvényes eszközzel harcoljak érte. Ezt ugyanúgy megteszem bárki másért is ugyanis sose feledjük el, nagyon könnyen-és gyorsan lehet büntetőeljárás alá kerülni. Gondoljunk csak bele egy komolyabb közúti baleset okozásába. És máris kattanhat a bilincs…. Dér Csaba ügye abszolút az a típusú ügy volt, ahol vagy teljes mellszélességgel „beleállunk úgymond” vagy pedig szinte hagyjuk, hogy magától folyjék az eljárás. Ki-ki vérmérsékletéhez mérten választja valamelyiket. Én az első kategóriába tartozom.   

Kinek ajánljátok ezt a doku-regényt?

Hatvany István György: Könnyen azt gondolhatják az emberek, hogy ez a könyv egy „gyilkolászós” könyv. Egyáltalán nem erről van szó. Leginkább egy fiatal fiú életéről írtam, aki állandóan menekült a rossz sorsa elől. Olyannak embernek látom, mint aki egész életében próbált felmászni az erkölcsi létrán, de maga a létra süllyedt a pokolba vele együtt.

Ha jól tudom a doku-regénynek van egy különleges küldetése. Elárulod azoknak, akik nem tudják, hogy mi is a könyv szuperereje?

dr. Gulyás Krisztián: Dér Csaba már több alkalommal megmutatta, hogy mennyire fontos neki az, hogy segítséget nyújtson olyan nőknek és gyerekeknek, akik rendkívül nehéz élethelyzetben vannak. Az első ilyen az volt, amikor a Szilas-pataknál meggyilkolt Vetula László lányának, Vetula Viviennek adományozott 1 millió forintot. Vivien elmondta, hogy már önmagában ezzel a gesztussal sokkal több segítséget kapott, mint amennyit az édesapjától egész életében. Aztán ott volt Szigeti Mónika ügye. Tőle az ingatlan maffia csalta ki a házát és az utcára került a gyermekeivel. Neki szintén 1 millió forintot adományozott Csaba. Ekkor tudtuk viszont csak meg, hogy ezzel sokkal nagyobb segítséget adott, mint amire bárki is számított. Ugyanis ezzel megnyílt Mónika előtt a lehetőség, hogy visszaszerezze az ingatlanát. Ami végül sikerült is. Itt szeretnék köszönetet mondani volt tanáromnak a Debreceni Egyetemről, Dr. Matúz Györgynek, aki segített ebben az eljárásban. Nélküle szerintem nem jártunk volna sikerrel. Szóval az a bizonyos szupererő pontosan ebben rejlik, hogy szeretnénk tovább vinni Dér Csaba ezen szándékát és a bevétel egy részéből az előbb említett emberekhez hasonló élethelyzetben lévőkön szeretnénk segíteni. A könyv tehát egy ilyen küldetést is magában hordoz.   

Hazánkban nagyon népszerű a „gengszter és maffia” irodalom. Miben másabb az „Így lettem bérgyilkos”, mint számos más kiadvány?

Hatvany István György: :em egy szokványos maffiózós könyvet akartam írni. Inkább egy olyat, ami egy gyilkos szemüvegén keresztül mutatja be az 1980-as, 1990-es évek Szerbiáját. Egy picit törikönyv is lett, úgyhogy akár a fiatal felnőttek is nyugodtan elolvashatják, de 18 éven aluliaknak nem ajánlom!

Mikorra várható új kötet?

Hatvany István György: Ez egy fontos kérdés. Az első kötet ugyanis Dér Csaba születésétől 24 éves koráig, az első gyilkosságig dolgozza fel az életét, és csak a második könyv szól majd a szabadulása utáni időszakról. Bízom benne, hogy tavaszra elkészül a folytatás.

Bízunk abban, hogy a következő „OM” olvasnimeno.hu könyvünk is olyan sikeres lesz, mint amilyen siker elött áll az Így lettem bérgyilkos!

Ön sem érti a kvantumfizikát? – Így indít a könyv hátulja az ismertetővel. Nos, egy laikusnak ez a mondat minden bizonnyal kecsegtető lehet, azt sugallja, hogy most kap egy átfogó képet arról, amiről a fizikusok beszélnek, és talán majd az Agymenők egyes poénjain is nagyobbat fog nevetni ezután.

Biztosan veletek is előfordult már, hogy miután befejeztetek egy könyvet, az akkora hatással van rátok, hogy azután a szerző minden könyvét el szeretnétek olvasni. Nos, velem is most ez történt. Alig várom, hogy beszerezzem az író híres Metró – trilógiáját, és pótolhassam ezt a hiányt.

A Csuklyások című könyv már rég felkeltette az érdeklődésem, de a polcomon álló kiolvasatlan könyvtoronyra nézve sokáig úgy döntöttem, hogy a megvétele várat még magára. A végső lökést a jelenünk Amerikájában zajló polgárjogi tüntetések adták meg. Szeretek aktualitásokról olvasni. Bár ez a könyv a 70-es évek Amerikájában játszódik, sajnálatos módon ugyanolyan kortalannak, és időszerűnek tűnik napjainkban is.