?A suru és különös köd, vagy goz, mely az indián nyarat jellemzi, s mely
súlyosan csüggött minden földi dolog fölött, kétségkívül még mélyítette a
határozatlan benyomást, amit ezek a földi dolgok keltettek. Oly suru volt ez a
kellemes köd, hogy sose láttam az útból egyszerre több, mint egy tucat yardnyit
magam elott. Az út rendkívül kanyargós volt, s minthogy a nap elrejtozött,
hamarosan elvesztettem minden fogalmamat arról, hogy mely irányból indultam.
Közben a morfium is megtette szokásos hatását - az egész külso világot
megragadó érdekességgel ruházta föl. Egy levél rezdülésében - egy fuszál
színárnyalatában - egy lóhere formájában - egy méh zsongásában - egy
harmatcsöpp csillanásában - a szél lélegzetében - a bágyadt illatokban, melyek
az erdobol jöttek - ösztönzések egész mindensége áradt, vidám és tarka raja a
rapszodikus és rendszertelen gondolatoknak.? (Részlet)